Vintage Bazaar.hu

A pesterzsébeti piac mellett van egy cipőkellékes bolt. Anyukámmal rendszeresen mentünk oda, ha piacra mentünk és mindig valami apróságot vettünk a sok kincsből. Ha benyitunk olyan csodálatos bőr illat és  szatócsboltos hangulata van. Az eladó a tulajdonos és a lánya, akik minden részlethez értenek és szívesen is segítenek egy-egy cipzáros vagy cipőfűzős ügyben. Lehet itt kapni cérnát, cipzárat, tűt, talpbetétet, cipőfűzőt, gumikat, szalagot, ruhafestéket, sámfát stb. és bőrdarabokat is. Jó néhány hónappal ezelőtt kinéztem ezt a "kedvenczöld"színű bőrdarabot és most, amikor bementem még megvolt. Nem olcsó, mert igazi, vastag marhabőr, súlyra mérik és ez így 2.500 Ft volt, ehhez a projekthez nem kellett az egész, így még sok mindenhez fel tudom a maradékot használni.

Egy füles tartót készítettem, amihez beütős kapcsokat is vettem, mert ezzel lehet a füleket a tartóra rögzíteni.

Papírból először kikísérleteztem azt a formát, amit a bőrből ki akartam vágni, azaz egy szabásmintát vágtam. Egyenlő oldalú négyzet kell hozzá, amit a képen látható módon bevágunk, egyforma hosszban és távolságban a szélektől. Vonalzót nem szoktam használni, de valamilyen kezem ügyébe kerülő tárgyat igen, az azonos hossz eléréséhez.

A széleknél háromszöget vágtam ki.

A behajtogatásnál kiadta a pontatlanságokat, így lehet rajta igazítani. Arra törekedtem, hogy az alja egyforma oldalú négyzet és a falai is azonos magasságúak legyenek.

A kész mintát ráhelyeztem a bőrre, körberajzoltam fehér színű porkrétával és kivágtam a bőrből a formát.

Összeállítottam a formát gombostűkkel, hogy be tudjam mérni szemre a a fülek helyét.

Éles végű körömollóval kilyukasztottam a füleket és a tartó falát 2-2 ponton.

A beütős kapocs egyik felét az "apát" betettem a tartó belső oldali lyukába (a műszaki nyelv használja az "apa" "anya" kifejezést csatlakozásoknál, az apa jön, az anya fogadja:)).

Itt pedig a kapocs csatlakozásának az  "anya" oldalát tettem már a fülön keresztül, majd kézzel összenyomtam.

A kézi összenyomás után pedig ráütöttem kalapáccsal,hogy tartósabb legyen a kapcsolat:).

Nem tudom, hogy szabad e, de levasaltam a kissé gyűrött bőrt és a hajtás éleket is megvasaltam, hogy peckesebben álljon. A háromszög csücsköket varrással rögzítettem a bőr falára, de jó megoldás a ragasztópisztoly is vagy ugyanilyen kapcsokkal körbetenni. Akár le is vágható a háromszög, akkor mondjuk ragasztani és kapcsozni nem lehet. Nekem tetszik, hogy ilyen "trash-es" és látszódik rajta, hogy nem gyári munka. Ha valakit zavar, hogy lifeg a háromszög csúcsa, akkor azt is le kell varrni.

Elkészült! Gyümölcsöknek, pogácsának, szalvétának vagy íróasztalra, egyéb kreatív kellék tárolására is alkalmas. Műbőrből, kartonból, hajlítható plexifóliából, vastagabb nemezből, farmerből is elkészíthető. Ki próbálja ki?

Nézzétek meg Blog.juditu mai munkáját, mert érdemes!

Babázáshoz való mini kanapénk van, igazi retró darab. Azt gondoltam, hogy átkárpitozom, ha már a hónom alá tudom csapni, ami ritka élmény kanapé esetében, akkor csak megbirkózok ezzel a feladattal.:) Azzal nem elégedtem meg, hogy egyszerűen egy másik textillel burkoljam, mert ki szerettem volna próbálni a patchwork technikát. Anyagmaradékaim vannak bőven a rongybabák miatt. Alapként gépi kötésű krémszínű pulcsit használtam.

Feldaraboltam a textileket négyzetes formákra. Nem törekedtem arra, hogy egyformák legyenek.

Vasalóval bevasaltam a széleit, így:

Ez a folyamat rém unalmas és hosszadalmas, de végigcsináltam!:)

Aztán rátűztem gombostűvel a pulcsialapra a textilnégyzeteket és mindegyiket rávarrtam. A profik úgy tudom, hogy ráragasztják előre, úgy nem csúszik el, mint nekem. Így eléggé részegessé váltak a négyzetek.

Miután láttam, hogy elcsúszott lett, nem rögzítettem véglegesen a kanapén, inkább csak mint egy ágytakaró tettem a minikanapéra. Nem ismerem mélyebben a patchwork technikát, de ezt a rátétes módszert (aláragasztással), akár a szélek levasalásának az elhagyásával, mindenki meg tudja csinálni ilyen kicsiben! Franciaágyra való patchwork takaró készítése precízitást és türelmet igénylő, hatalmas munka és rengeteg anyag, le a kalappal a patchwork-ösök előtt!

Korábban kipróbáltuk, hogy lehet házilag krétatábla festéket előállítani, de a boltban vásárolt festék nagy előnye, hogy minden felületre felkenhető és a mindenben most a textilre esett a választás. Kíváncsi voltam, hogy textilre kenve megkapjuk e azt a felületet, amire írni is lehet.

A válasz a képekben:

Hímzőkerettel határoltam be a festeni kívánt területet, 2 rétegben festettem, persze a póló rétegei közé tettem egy kartont, hogy ne üssön át a festék. Nem csuromvizes, de jól kinyomkodott vizes szivaccsal még törölhető is.

Klassz pólót lehet így készíteni, amire mindig az aktuális közlendőnket írhatjuk, de étteremben a felszolgálóknak is vicces lenne a napi ajánlattal!

Ha van kedvetek hírlevelet kapni, akkor írjatok egy emailt: info@vintagebazaar.hu Még mi sem tudjuk, hogy mivel lesz több, de amíg ki nem találjuk nem küldjük!:)

A tegnapi blogbejegyzésünk!

Mostanában különböző anyagokkal kísérletezek, amikből tányért/edényt lehet készíteni. Most egy olyan különleges alapanyagot próbáltam ki, ami már évek óta a műhelyünkben pihent, mert nem volt eddig ötletem, hogy mi is legyen belőle, aztán ....

Ez pedig a gipszel átitatott géztekercs tökéletes kombinációja. Azonban mielőtt nekiállunk mindent elő kell készíteni, mert a gipsz gyors száradása miatt nem sok időnk van a babrálásra.

Készítés:

Elővettem kerámia tálat/tányért, amit bevontam alufóliával. Beáztattam a gipszes géztekercset vízbe (ne csavard ki utána!) és a tál egyik végéből a másikba haladva tekertem ki, egymásra helyezve a felületeket. Már csak türelemmel kell várni, míg teljesen megszárad, erre 4-5 órát számolni kell.

Na ez nem az a fajta tányér, amit bedobhatsz a mosogatógépbe! Ebbe száraz ételeket lehet tálalni illetve egyedi dekorációhoz kimeríthetetlen lehetőségekkel kecsegtet.

Ilyen lett fehéren:

Széles fejű ecsettel lazán átfestve: