Vintage Bazaar.hu

Kétszer voltunk eddig a Wamp-on és mindegyik alkalomra külön névjegyet készítettünk.

Az egyikhez a CsipkeDesign.hu segítségét kértük, akik lézervágóval sablont készítettek a nevünkből. Ezután mi zsákvászont szabtunk ki névjegy méretre és a sablon felhasználásával spray festékkel ráfújtuk a nevünket.

Ez igazán népszerű volt, hamar el is kapkodták!

A második alkalomra a Karcsi papírboltjából rendeltünk egy klasszikus, fa pecsételőt, olyan nyomdázós fajtát. Vettünk barna színű papír uzsonnás zacskót, aminek cakkos a széle és kezdődhetett a móka.
Ennél a névjegy fajtánál kicsit bátorítani kellett az embereket, hogy nyugodtan vigyék, lehet, hogy a nem szokványos mérete miatt.

Sok helyen látom a chevron mintát, ami nekem egy egész falfelületen túlzás lenne, legalábbis napi szinten, testközelből. Kipróbáltam egy öreg, kopott, törött hokedlin az elkészítését. Szemmértéket használva ragasztgattam a papírcsíkokat, ahol egy dolog segít, ha hunyorítok, így jobban látom, hogy hova kell tenni. Vonalzóval utánaméricskélve nem tökéletes a csíkok közti távolság, de szemre arányos. Kicsi hengert használtam a festéshez, a festék színe pedig mentazöld. Először azt terveztem, hogy teljesen fedőre festem, de aztán megtetszett az, hogy erősen látszódik a fa textúrája.

Ismeritek a "mate" teát? Nemrég kóstoltam én is először és egyik este a teafű hogy-hogynem benne maradt a bögrébe egy kis vízzel. Másnapra észrevettem, hogy csodás mélyzöld színűvé vált ez kis folyadék és úgy gondoltam, hogy akkor hagyom még mire képes. Hagytam kb. 3 napig és egyre mérgesebb zöld lett. Elhatároztam, hogy textilfestékként fogom használni. Biztos láttátok már az Ikeában ezt a textiltartót, ami nekünk már 6-7 éve megvan és folyamatos használatban volt a másik otthonunkban, több helyen foltos lett a kozmetikai szerektől.

Először kimostam, majd a jó zöld "mate" teába beletettem külön-külön 1-1 napig. A textiltartó mindig felúszott a tetejére, ezért egy befőttesüvegbe vizet tettem és azt rátettem, így már nem volt esélye feljönni.

Mivel egyre kevesebb festékanyag maradt a lében, ezért a színe egyre halványabb lett, a gyűrődéseknél sötétebb és világosabb foltok képződtek, de ez külön érdekessé tette.

Horgoltam kisebb-nagyobb színes köröket és a még látszó foltokra rávarrtam.

Ha hiszitek, ha nem ez bíz ki van vasalva, de gyűrt festéssel gyűrt hatása is van.

A házunkban maradt tárgyakat mind félretettük. Így tettünk a lámpákkal is. Az étkező fölé még nem tudtuk, hogy mi kerüljön, aztán lassan körvonalazódott, hogy az egyik régi csillárt tesszük vissza. A legviccesebb, hogy pont ugyanaz a csillárt került ugyanarra a helyre, ahol korábban is volt. Gondolkodtunk rajta, hogy lefújjuk feketére az egészet vagy fehérre, de végül nem, semmit nem csináltunk vele, ugyanúgy került fel. Ha lefújtuk volna az üveglógókat, akkor pont a csillogó áttetsző játékosságát vettük volna el. Felkapcsolva olyan vetülete van a falra mint egy szexi csipkés bugyi. Ezek a fények-árnyékok meglepő módon erősen belakják a teret.

A villanyszerelést köszönjük Sanyi papának!:)