Vintage Bazaar.hu

Bádogozott méhkaptár tetőkre bukkantam és úgy gondoltam, miért ne lehetne újra használni valamire, például asztalnak, ha már a méhek nem használják. A nagyobbik fiúnk ovistársának az anyukája a Dolce Vita gasztrobloggere, Vrábel Krisztina is meglátta benne ezt a lehetőséget. Így kapott új értelmet az évek óta már használaton kívüli méhkaptártető, mégpedig egy újabb finom étel fotózásának a kellékeként.

Előtte:)

Utána:) A teljes blog bejegyzést egy különleges epertortáról képekkel itt nézhetitek meg!

Jó kicsit nagyra törő a poszt a címe, mert igazából egy kicsi szegmensét tudom megmutatni. Mint már egy korábbi posztban is írtam, hogy egy rakat 1930-as évekbeli Tündérujjak újság birtokosa lettem. Mindegyik lapszámban van egy kis lakáskultúra rész is, főleg a textilekre koncentrálva.

Olyan szép megfogalmazások vannak benne, a kedvencem a Nyárilak felszerelés, íme:

Ez pedig egy "ízléses üvegveranda berendezés".

 Lássunk egy pihenősarkot!

A hétvégén Terényben Marika néni sütött a kertünkben lévő sparheltben hibányt. Nem egy könnyed étel, mi annyira jól laktunk vele, hogy nem is ebédeltünk. Frissen isteni. Az elkészítéshez kelt tésztát kell készíteni és töpörtyű kell még hozzá.

A recept 3 tepsi hibány készítéséhez:

1 kg liszt

élesztő

1 liter tej

étolaj

2 tojás sárgája

pici só

töpörtyű

Marika néni az élesztő felfuttatásához a langyos tejbe a cukron kívül még egy kicsi lisztet is tesz, hogy kovászt kapjon.

Ha megkelt a tészta, akkor ki kell nyújtani, megszórni a tepertővel, feltekerni és a tepsiben még újra várni, hogy megkeljen, majd mehet be a sparheltbe.

Bármilyen töltelékkel elkészíthető, de a hibány töpörtyűvel töltött.

Kaptam az 1930-as évekből Tündérujjak című magyar kézimunka ujságokat (direkt írtam rövid u-val, mert így szerepel az újság címlapján is). Átnézegetve nekem kedvem lett ahhoz, hogy ebben a korban éljek, mint úrinő, akinek nincsen gondja másra csak a Tündérujjak legfrissebb lapszámát várni és délutáni teázás közben végigolvasni:)

Ha nem mint úrinő, de rábukkantam egy apró mintára, amit most meg is mutatok, mert megpróbáltam elkészíteni. Gipur-technikának hívják, nagyon hasonlít a szövéshez. Nekem egyáltalán nem sikerült gyönyörűségesre.

 Felül egy hurokkal indul, majd körbe a levél forma, ezeket gombostűvel lerögzítjük és kezdődhet a szövés. A cérna tűbe van fűzve.

Réges régi családi történet jutott eszembe, amikor elkészültem vele. Anyukám nővérénél voltam és masnit kötni tanított, amikor elkészültem vele, megkérdezte: "Ezt mi helyett készítetted?" Akkor egyáltalán nem értettem, hogy mi az hogy mi helyett, hiszen nekem az egy szuper masni volt. Aztán persze leesett a tantusz, hogy azt masni helyett csináltam, mert annyira csúnyára sikeredett...:) Ilyen érzésem volt nekem is ezzel, hogy ezt mi helyett csináltam... egyébként ezt most az ebéd helyett:)! Legközelebb jobban mérlegelek!