Csütörtökön, azaz holnap kezdődik a Busójárás Mohácson. Az UNESCO által az emberiség szellemi kulturális örökségeinek listájára 2009-ben felvett busójárás idei programjain várhatóan 800 busó és további 200 maskarás búcsúztatja a telet és akkor végre jöhet a tavasz.
1907-ben megjelent A busójárás és más farsangi játékok címmel Ernyey József írása.
Ebből szemezgettem részleteket, melyből megismerhetjük a száz évvel ezelőtti szokást:
„Három nap és három éjjel folyik a dáridó utczaszerte a korcsmák, főleg az ideiglenes mozgó-ivók, a kurbica környékén, hol a kürtök, tülkök és kolompok dissonans zajába és az álorczások vad üvöltésébe méltóan vegyül az ugyancsak maskurázott lovak nyerítése, ökörbőgés, dudaszó és hegedű.”
„Minden utcza önti az álarczosokat és a bámész népet….Az ügyes faragó legények ez alkalomra eredeti álarczokat készítenek fából, egyik-másik régi örökölt jószág, kívül rikító kék-vörös színre festik, hogy lehetőleg borzalmas legyen.”
„Jó alak a púpos is. Háta jól kitömve, kezében karikás ostor. No ez a gyermekek öröme! Olyat csapnak a hátára, hogy csak úgy puffan; mire ő megfordul és nagyot durrant feléjök az ostorral.”
„A suszter sem utolsó. Rossz czipő van a kezében. Sorban kapkodja el a lányok, menyecskék lábát, hogy felpróbálja.”
„A busó öltözete térdig érő báránybőr béléses ködmen, mit az öv helyett tehén nyakáról való szíjjal, rajta kolomppal, kötnek össze; a nadrág rossz zsák, lábukon csizma, fejükön egy ködmen-darab szőrével kifordítva s erre varrják rá az általuk fából készült és befestett faálarczot”
A busójárás történeti alapja a leírás szerint:
„A busók mentették meg Mohács városát!- mesélik lelkesedve az öregek. A török háborúk zivatarai közt a mohácsi lakosság az ellenségtől való félelemben a Margitsziget nádasaiban rejtőzött, ott voltak a sokáczok is. Mindenki szívében égett a bosszúvágy, a mit az öregek buzdítása táplált. Sokáig várták az apák által hirdetett égi jeleket a támadásra: a földindulást, égzengést és csodás tüzeket, de a jövendölés csak nem teljesült. Az öregek már a másvilágra költöztek, a gyermekek aggastyánokká lettek, az elrejtett fegyvereket is csaknem megette a rozsda, mikor az égi jelek végre megmutatkozni kezdtek. Megjelent fehér paripáján a várt aranyruhás vitéz és megparancsolta, hogy fegyverkezzenek. Előszedték az ijesztős fasisakokat, fegyverül az ütni alkalmas házi eszközöket, de mindenekfelett a régi fakürtöket és az aranyruhás vitéz áldása által félelmetes, bűvös hangúvá lett kolompokat. A Duna nádasában sorakoztak és hogy a török észre ne vegye mozdulataikat, minden ember nádkévével kötözte körül magát. Így indultak meg éjnek idején a Duna jegén át városuk visszafoglalására. Az álmából felriasztott törökök a támadók láttára azt hitte, hogy rossz szellemek lepték meg a táborát. A rémületet okozó tülköléstől, kolompolástól úgy megijedt, hogy egymást ölve futott ki a városból, otthagyván összeharácsolt gazdagságágát és minden vagyonát.”
Ahogy utána olvasgattam több magyarázat van ennek a szokásnak az eredetére, melyről többet lehet megtudni a www.busojaras.hu oldalról.
Az biztos, hogy a dunai átkelést a mai busójárás hagyományban is megőrizték. Idén a jégzajlás nehezíti, csak akkor tartják meg a busók farsangvasárnapi dunai csónakos átkelését, ha addig ritkul a jég vagy sikerül jégtörővel biztonságos utat vágni a Mohács-szigetről vízen érkező álarcosoknak. A farsangi koporsó vízre bocsátása elmarad, bár a koporsót ettől függetlenül elviszik a Sokac-révbe, ahol élőzenés táncbemutatóban gyönyörködhet a közönség. (forrás: Turizmus Online)
